A kérdés önmagában is nevetséges. Jó, hogy nem azt kérdezik mindjárt, hogy miért vegyünk levegőt, vagy miért együnk? Akinek van elefántja, akinek van elfántja, annak nem kell magyaráznom, akinek nincsen, annak pedig úgysem tudom érzékeltetni, milyen hatalmas dolog, ha az embernek elefántja van. Néhány szóban azért összefoglalom :
Miért legyen elefántunk?
Jó tanácsok a beszerzéshez:
-Soha ne próbáljuk meg az elefántot bőröndben a vámon, vagy a zöldhatáron hőlégballonnak álcázcva becsempészni, mert a vámosok mindig kiszúrják!
-Ne vegyünk használt elefántot eredetvizsgálat nélkül!
-Az elefánt szürke színű. Ne vásároljunk elefántot feketén!
-Ne dőljünk be az olcsó hamisítványoknak, az elefánt előállítása nagyon költséges dolog. Agyarát értékes elefántcsontból, bőrét politikus arcából (lifne politicus) készítik, ne sajnáljunk hát milliókat rákölteni!
Tartás
Napjában egyszer eszik, ekkor 4 – 5 mázsa trópusi akácialombot, de böjti időszakban beéri 2 mázsa száraztakarmánnyal, amit szigorú arccal kell felszolgálni neki. Lehetőleg ne adjunk parlagfüvet az elefántnak, mert allergiás rá, köhögésével az épület belső, tüsszögésével pedig a falak külső állapotára is veszélyes lehet. Inni nem iszik, csak ünnepekkor néhány pohárral, káros szenvedélye nincsen. hacsak nem az, hogy rövidlátó lévén fél méterről nézi a tévét, megmagyarázhatatlanul mindig egyedül (nem fér a fejembe ez az állat a furcsa szokásaival). A macskához hasonlóan szobatiszta, pár kedves szóval néhány nap alatt odaszoktathatjuk a homokkal töltött tepsihez. Lakásban (vagy erkély egyik sarkában) kiválóan eltartható, sétáltatni havi egynél többször nem szükséges. Az elefántoknál gyakran fellépő mániákus depresszió ellen trópusi szavannát ábrázoló poszterrel védekezhetünk. A mostanság kizárólag indíttatásból divatba jött felfújható szobadzsungel vagy az ormányzár csak súlyosbítja a helyzetet, használatuk NEM ajánlott!
Külföldi útjainkra is magunkkal vihetjük kedvencünket (postán feladni barbárság), külön erre a célra rendszeresített Jumbo Szett típusú útitáskát használjuk! Apropó! Ne nevezzük az elefántot Jumbónak vagy Fáninak, sokkal modernebb neveket is kitalálhatunk, mint például: Eutanázia, Szaddam (becézve Szadi), Bekem, vagy éppen Méltóságteljesgróghisztyottokár.
A jó névválasztás életbe vágóan fontos lehet krízishelyzetben. Ha elefántunk sértődöttség vagy légúti görcsök miatt átmenet nélkül tajtékzani kezd, elkerülendő a személyi sérüléseket, ormányánál megragadva lágyan fordítsuk az oldalára. Eközben lágyan ismételgetve nevét hamar megnyugszik az állat, kivéve ha a figyelmeztetés ellenére Jumbónak vagy Fáninak neveztük el. A Jumbo nevet ismételgetve ugyanis a “Mbo-Ju” ősi mozambiki szitokszót, Fáni név esetén pedig a “Nni’faa” tradicionális iszlám áldást vélheti kihallani beszédünkből, ami az elefánt érzékeny lelke miatt kiszámíthatatlan következménnyel járhat. Az utóbbi szólás jelentősége ugyanis: “Szakadjon rád a magasban lakkozó minden áldása, miként gyönge minőségű híd a rajta átvonuló dögnehéz elefántoktól a békés vízisízőre…” Nos, az elefántot a “békés vízisíző” kifejezés dühíti fel.
Száz szónak is egy a vége: az elefánttartás nem nehéz, könnyen bele fog lendülni! Reméljük Ön is csatlakozik az elefánttartók népes táborához!
*A mezei dáridó (Brutalis Lacodalmus Superbulicus)