A Csesznek Vár történetéhez szervesen kapcsolódik Csesznek falu története, hiszen a mindenkori falu gazdasági hátterét is biztosította - a többi, a Vár-birtoktesthez tartozó településekkel együtt - a mindig is fontos hadászati jelentőséggel bíró várnak.
Csesznek falu neve először 1372-ben fordult elő írásban. Később vámhegyként szerepelt. Ezen időszakból csak azt tudjuk biztosan, hogy a vár alatt az őrség adózásra nem kötelezett tagjai élték mindennapjaikat. Néhány száz évvel későbbi időpontra tehető a vár és egyben a falu utolsó nagy megpróbáltatása 1683-ban, amikor Kara Musztafa hada Bécs ellen vonult, s az útjába eső falvakat, köztük Cseszneket is fölégette.
A települést önálló jobbágyfaluként 1747-ben említik először.

Csesznek falu valamikor közvetlenül a vár előtt, alatt helyezkedett el.
Ahogyan egyre biztonságosabb időszakok következtek történelmünkben és ahogyan egyre gyarapodott a népesség a falu úgy kezdett távolodni a vártól. Napjainkban a vár északi oldalán, illetve az előtte húzódó völgyben található alulról körülölelve a Vár-hegyet nyugat, észak és kelet irányból. Csesznek falu egy ideig járási székhely is volt és vásárjoggal is rendelkezett. Bél Mátyástörténetíró a XVII. században mezővárosként említi. Hiteles dokumentuma ennek a máig fennmaradt, régi pecsét, melynek köriratán a "Csesznek város pötsétje" olvasható.

Falunk címere középen csillagos ágú korona felett buzogányt tartó kéz. Lakói a jobbágyság rendes, mindenütt egyforma sorsát viselték. Igen szép gyümölcsöseik voltak, híres volt állattenyésztésük, makkoltatással is hizlalták a kondát.
A falut északi oldalról körülvevő Szőlőhegy jelentett értékesebb termőhelyet. Mindezek mellett dívott a kendertermelés és- feldolgozás is. Az óriási erdők adottsága fejlesztette ki a helyi fafaragást és a sokáig gyakorolt szénégetést. Hírnevet szerzett a helyi ill. környékbeli mészégetés is. A kézműipart a takács céh képviselte.

Az eredetileg katolikus lakosságot a XVI. században protestáns hitre fogták, Csesznek és Szentkirály reformátusai egy gyülekezetet képeztek. A betelepülők zömmel katolikusok voltak. Egyetlen felekezeti vitáról maradt följegyzés 1799-ből, amikor a megroggyant várkápolnából a harangokat le kellett vinni a falu templomába. A kérdés az volt: kié legyen a harang? A vitát a kisharang felirata döntötte el: "Hilf Gott Maria beratot" ez jelezte, hogy a katolikusokat illeti a harang. Ez a harang, mely most is a templom tornyában található a Bakony egyik legrégebbi - középkori eredetű - harangja. A cseszneki nagyharang az I. világháborúban szolgált, mivel beolvasztották ágyúnak. A falunak temploma csak 1805-ben kezdett épülni, ám fölszentelése csak 45 esztendő múltán történt. A cseszneki katolikusok 1872-től kaptak papot.
Jelenleg két felekezet hívei élnek Cseszneken: katolikusok és reformátusok. Az itt élt zsidó kolóniára már csak a vár alatt lévő - rendszeresen karbantartott - temető utal.

A II. világháború után gróf Esterháry László 3600 hold földjét szétosztották, az erdő jórészt állami tulajdonba került. Ezen időszakban alakították meg a Váralja tsz-t.
Az 1960-as évektől a két szomszédos községgel (Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály) a lehető legszéleskörűbb együttműködés jött létre. Ezt mutatja, hogy 1968-ban a Váralja tsz egyesült a bakonyoszlopi és bakonyszentkirályi termelőszövetkezettel, Jóbarátság Tsz néven. Az összterület 4464 kh., a cseszneki üzemegység 1216 kh. volt.

Erdős területeink hasznosítására faipari melléküzemágat hozott létre a tsz, hajópadlót, parkettát, gyújtóst készítettek. Ezenkívül kőbányában, kőőrlő üzemben jutatta kenyérkeresethez tagjait. Fejlett volt az állattenyésztés. A lakosság száma 1968-ban 890 fő volt, mintegy 60 százalék kötődött a termelőszövetkezethez. A felnőtt lakosság 40 százaléka a dudari szénbányában, és a környék nagyobb gyáregységeiben dolgozott.
A közös tanácsi közigazgatás ugyan 1992-ben megszűnt és már Csesznek is önálló Polgármesteri Hivatallal rendelkezik, ám az óvoda, az általános iskolai oktatás, az egészségügy, valamint sok egyéb látható és láthatatlan szál elválaszthatatlanul összekapcsolja a három közeli bakonyi falucskát.

A falu fejlesztése- a korábbi évtizedekben megvalósult villanyhálózat után 1993-94ben lépett jelentőset: megépült a vízvezetékhálózat, Szentkirállyal közösen új iskolát építettek a két falu között, 1997 tavaszán pedig kiépítették a telefon-hálózatot és bekapcsolták a Cross-bar rendszerbe. A falu rendezési tervét 1993-ban megújították, ebben a belterületi építkezésekre vonatkozóan megfogalmazódott a tájképi védelem, a várra való rálátás előírása. Ez már a falusi turizmus fejlesztésének jegyében fogant rendelkezési terv. Természetvédelmi terület a várhegy, valamint Gézaháza parkkertje.